Balogh Attila az Ungi Református Egyházmegye esperese igei köszöntővel fogadta a lelkipásztorokat a Zinedine nevű Sportcentrumban, Baranyában. Öt csapatba tömörültek a lelkipásztorok: Kárpátaljai, Nyírségi Református Egyházmegye, Szabolcs-Beregi Egyházmegye, illetve a határ mindkét oldalán levő Szatmári Református Egyházmegye.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a mieink csapatában nemcsak a szatmári egyházmegyéből lévő lelkészek képezték a csapatot: Nagy Tibor Szilágybagosból, Úri Imre Szilágyborzásból, Pakulár István Tasnádról igyekezett a csapat segítségére. A csapat világi tagja Karikás József volt. A kapuban Ilonczai Zsombor szárazberki, a mezőnyben Kovács Mátyás sándorhomoki, Rácz Ervin erdődi, Tolnai János patóházai lelkipásztor jeleskedett. Jürgen Klopp szerepében Kovács Sándor esperes edzősködött.
Az első két találkozón egy gólos vereséget szenvedett a partiumi szatmári csapat, de a nyírségieket sikerült megverni. Az utolsó meccs azonban ismét vereséggel zárult. A szatmáriakat megelőző három csapat egyaránt 9 ponttal végzett, így aztán a gólarány a hazaiak, azaz kárpátaljaiak javára döntött.
A lényeg azonban nem ott volt, hanem a találkozáson, a felhőtlen beszélgetésekben, az imádságos lelkületben, az Istennel és egymással való közösségben. A magyar himnusz, a székely himnusz és a kárpátaljai himnusz (Mindig velem) eléneklése minden lelkész focikupán leírhatatlanul hangzik.